Miért éppen Svájc?
Hó, sport, friss levegő, hegyek, csodálatos vidék – azt hiszem, ezek minden síelőben semmi máshoz nem fogható érzéseket és vágyat keltenek, hogy újra lécet (vagy deszkát) csatoljunk és nekivágjunk a lejtőknek. De minden szezonban szembesülünk a dilemmával, hogy merre is induljunk síterepeket felfedezni.
Bár tudom, vannak, akik a már korábban bevált pályarendszereket nem cserélnék másra, azért talán mégis érdemes idônként valami újat kipróbálni, fôleg a hóborítottság bizonytalansága miatt. Hiszen megeshet, hogy ahol két éve még vastag hótakaró tette ideálissá a síelést, az idei szezonban kénytelenek lennénk beérni nagy keservesen összehordott, rövidebb pályákkal, ezért elsôdleges irányelvként érdemes minél magasabban fekvő területeket célba vennünk. Őszintén bevallom, ezidáig a tervezések idôszakában Svájcot azzal az előítélettel hesegettem el gondolataim közül, hogy úgysem tudnám megfizetni. Arról nem is beszélve, hogy nem is igazán rendelkeztem információkkal sírégiói tekintetében. Idén viszont volt szerencsém némi személyes tapasztalatra szert tenni Svájccal kapcsolatban.
Azt persze továbbra sem állítanám, hogy néhány nap után máris átfogó képpel rendelkeznék a témát illetôen, de mindenesetre ahhoz elegendôt láthattam, hogy tudjam, ide vissza kell majd jönnöm, főképpen azért, mivel kis utazásomat nem a fôszezonban, hanem nyáron tettem. Saastal övezetében az elsôre nem a legmegfelelôbbnek tűnő évszakválasztás sem akadály a síelôknek, hiszen a tizenhárom 4000 méteres csúccsal körülölelt régió egyik fô attrakciója a gleccser. E természeti jelenség biztosítja a havat egész évben, így nem kell az ideutazónak azon izgulnia, hogy szerencséje lesz-e, és hóval borított tájat talál majd, vagy esetleg pórul jár és be kell érnie „pusztán” a szép tájjal. Bár azt mindenképp megjegyezném, hogy e vidék a télisportokon kívül is számos lehetôséget kínál a mozgalmas kikapcsolódásra, így például downhill rollerezés, husky-szánhajtás, kalandpark, „mormotaparadicsom”, bobpályák, szurdoktúra, hegymászás szerepelhet az aktív turisták nyári programjában, hogy csak néhányat említsünk. Saastal négy településbôl áll, melyek közül Saas-Fee a legjelentôsebb, hiszen idetartozik a gleccser is.
A 90 kilométernyi pályarendszerből 20 kilométer síelhetô egész évben – ez a gleccser uralta rész. Persze a nyári síelést némileg korlátozza, hogy csak délelôtti siklásra van mód, hiszen a tûzô nap délutánra már kissé megolvasztja a hótakarót, így nem lennének optimális feltételek a sportoláshoz. Ha úgy gondolnánk, hogy ki szeretnénk próbálni, milyen is mondjuk augusztusban száguldani a havon, de nem akarjuk magunkkal cipelni komplett felszerelésünket, a városkában gond nélkül bérelhetünk minden szükséges sporteszközt. Saas- Fee különlegességét az is növeli, hogy teljességgel autómentes hellyel állunk szemben. A svájciak tényleg nagy gondot fordítanak a környezetvédelemre, különösen az ilyen csodálatos helyek megôrzésére. Így aztán autóval nem hajthatunk be, de természetesen a parkolási lehetôség biztosított a település szélén, és arról sem kell senkit sem gyôzködni, hogy a svájci tömegközlekedés kényelmes és pontos módja a helység megközelítésének.
Saas-Fee mellett Saas-Grund, Saas-Almagell és Saas-Balen a Saas-völgyének városkái, vagy ahogyan a köztudatban élnek: az Alpok gyöngyei. Saas-Fee terül el a legmagasabban, 1800 méteren, és felvonóival 3600 méterig juthatunk fel. Saas-Grundban is vannak kiépített sípályák, bár szerényebb méretekben, ezért itt inkább a kisgyermekesek és a kevés rutinnal rendelkezôk találhatják meg számításukat. Akik pedig a szánkózást preferálják, szintén hódolhatnak szenvedélyüknek, hiszen Európa egyik leghosszabb, szánkózásra kiépített pályáján csúszhatnak le, 11 kilométer hosszan. Ezenkívül sífutóutak, korcsolyapályák, különbözô nehézségû turistautak gondoskodnak arról, hogy lendületünk ne lankadjon és valóban aktívan töltsük idônket. És aki még több ôrültségre vágyik, annak örömmel jelentem, hogy egy évente megrendezésre kerülô versenyen kerékpárral száguldhat a havon a többi lelkes résztvevôvel együtt. Esténként hangulatos sétákat tehetünk a bájos kisvárosokban, és persze mindenképp érdemes kipróbálni a helyi konyha specialitásait, köztük a rösztit vagy éppen a fondüt. Meglepetés volt számomra, hogy nagyon finom svájci borokat volt alkalmam megízlelni – bár a világért sem nevezném magam borszakértônek –, s ôszintén szólva nem gondoltam volna, hogy a svájciak még ehhez is értenek.
Svájc csupa meglepetés! Ráadásul nekem úgy tûnt, hogy az általános hiedelemmel ellenteni, hogy Leukerbad gyógyközpont is egyben, mely a lakosság széles köre számára elérhetô, hiszen a helyi szanatórium orvosi beutalóval kereshetô fel. Ugyanitt olimpikonoknak is segítenek felkészülésükben. Szállás tekintetében mindkét övezetben (Saastal és Leukerbad) mindenki megtalálhatja az igényeinek és persze a bankkártyájának leginkább megfelelôt: a campingektôl kezdve apartmanok, diákszállások és hotelek minden kategóriában fellelhetôk. Érdemes tájékozódni a különbözô üdülési csomagokról is, hiszen ezek bérleteket, szállást és étkezést is tartalmaznak, így a költségeink csökkenthetôk. Annyi bizonyos, hogy van mit behoznunk abból a lemaradásból, hogy Svájc nem volt az elmúlt idôszakban elsôdleges úti cél a magyar turisták számára. Ez persze valószínûleg most sem fog drámaian megváltozni, de mindenesetre érdemes fontolóra venni, mint szóba jöhetô alternatívát téli üdülésünk tervezésekor.
Símánia 2007. október-november 16. szám
Heitner Andrea
